Emlékszem, édesanyámnak azt mondták mindig régen, amikor gyerek voltam, hogy őt messziről megismerni, na de nem arról, hogy hogyan néz ki, hanem a járásáról. Akkor még ezt annyira nem is értettem, aztán amikor már én is nagyobb lettem, és felfogtam, hogy miről is beszélnek, akkor értettem meg, hogy mennyire igazuk van.
A sajátos mozgás
Mindenkinek van egy bizonyos sajátos mozgása, ami egyedi, és fel lehet róla ismerni. Neked van ilyen? Vagy tudsz róla? Esetleg már mondták a barátok, ismerősök?
Emlékszem, mikor terhes voltam, olyan mackósan mozogtam Persze tudtam magamról, de ugye külső szemmel nem tudjuk magunkat megvizsgálni. Ma már ezzel a tudattal, és két gyerekkel a hátam mögött tudom, hogy tényleg mackós voltam. Valahogy a terhesek járását megismerni hátulról, és a menésük alapján fel lehet őket ismerni.
Sokan jönnek a sablon szöveggel, hogy nem fontos, hogy ki hogyan néz ki, és nem számít a külső, de azt gondolom, hogy igen is fontos. Hogy miért? Hiszen ezt látjuk először. Gondoljunk csak bele egy szituációba; tegyük fel, hogy egy szakadt ember megy előttünk, borostás is tetejébe, és kissé megviselt… előtted van ez a kép? Na akkor most gondolj bele abba, hogy szóba akarnál vele állni? Egyáltalán ha meg akarna szólítani, segítenél neki, vagy meghallgatnád? Ugye ugye…
Aztán képzeljük el ugyan ezt a szituációt csak egy jól öltözött férfival mondjuk, aki frissen borotválkozott, jó illatú, még 10 méterrel mögötte is érezzük az illatát. Sokkal szívesebben megállunk neki, még akár bele is pirulunk esetenként abba ha megszólítanak.
Azt gondolom, ez egy igen egyszerű példája annak, hogy mennyire fontos az, hogy ki hogyan is néz ki, vagy hogy mit is akar az életben. Ha belegondolunk, minden látszik rajtunk, és a külsőnkön. Ha magabiztosak vagyunk, vagy ha éppen a slampos időszakunk van…