Lujzi csámpás. Ez nem egy nagy meglepetés, hiszen én is az voltam gyerekkoromban, így várható volt, hogy ő is az lesz. Szerencsére már nagyon szuper megoldások vannak arra, hogy ezt kezeljék, vannak olyan járásterapeuták, akik gondos munkával meg tudják tanítani a kicsinek, hogy hogyan járjon szépen. Persze, egy gyereknek ez sosem nagy öröm, mert sokszor olyan gyakorlatokat is kell csinálni, ami nem kifejezetten kellemes, így általában egy nagy nyüglődés az egész. Már mikor indultunk tudta egy idő után, hogy hova megyünk, és óriási hisztit csapott. Megértettem, hiszen egy ilyen kicsi gyereknek nehéz megérteni, hogy ez miért fontos, és főként csak a szenvedős részét látta. Megpróbáltam hát játékosan megértetni vele, miért is kell nekünk oda járni.
Még hónapokkal ezelőtt rendeltem neki a játékwebshopról egy Barney pluss játékot, ő most az igazi kedvenc, mindenhova csak vele együtt vagyunk hajlandóak menni, etetjük, itatjuk, ringatjuk, mint egy kisbabát. Gondoltam, ha levetítem rá a dolgot, sokkal könnyebb lesz megértetni a kicsikémmel, hogy ez szükséges. Azt mondtam neki, hogy igazából a Barney miatt kell oda mennünk, mert meg kell neki tanítani, hogy kell szépen járni, és ehhez példát kell mutatni. Szóval kanyarítottam egy szuper kis történetet Barney köré, és működött. A probléma ott kezdődött, mikor az egyik alkalommal fent felejtettük a villamoson Barney-t. Na, volt aztán égszakadás, földindulás, mikor ez kiderült. Alig bírtam megnyugtatni Lujzit, úgy sírt, hogy én is majdnem sírva fakadtam. De persze tartanom kellett magamat, és nagyon gyorsan kitalálni a vésztervet. Hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, mint hogy Barney kirándulni ment, és ne izguljon, nem sokára hazatér. Ezzel nyertem egy kis időt magamnak, és elkezdtem gondolkodni, hogyan oldjam meg a helyzetet. Mikor hazaértünk, felhívtam a busztársaságot, de Barney-t nem találta meg senki. Nem volt hát más választásom, meg kellett néznem, hogy van-e még a webáruházban, és rendeltem egy újat. Szerencsémre, szokásukhoz híven nagyon hamar elküldték, így oda is tudtam adni Lujzinak. nagyon féltem, hogy rájön, hogy ez nem ugyan az, de nagy szerencsémre nem szúrta ki a turpisságot, nagyon örült a játszópajtásának. Azóta megint nagy a béke, nincs sírás, és el tudunk járni békében a járássegítő foglalkozásra.